Mindig jó szájízzel gondolok vissza iskolámban eltöltött hittan órákra. Amíg elemibe jártam, rajzoltunk,játszottunK meséket hallgattunk. Gimnazistaként már szerepeket is tanultunk, egy szóval se hallottuk hogy Isten netán megharagszik, vagy büntet, vagy éppenséggel az égbe vezető út is csak kizárólag az önfeláldozó gyerekeknek járna ki.

A XXI-ik században iskolába járó gyerekek ezt nem mondhatják el magukról. A megszokott tömeg manipuláció már a felkészítő osztályban elkezdődik. Az ujdonsült példa arról szól, hogy szent Filoména feláldozta életét. De hogyan? Az apja utána dobta fejszét, majd levégta a lábát, azért mert nem viselkedett szépen.

Kérdés:

Ez lenne a megoldás a modern világ hitoktatására?

Horror meséket mesélvén 6 éves gyerekeinknek?

A legszomorúbb, hogy az Ortodox egyház ezt mind teljesen jogosnak, ésszerűnek tarja.

Hol a határ?